Polgármesteri köszöntő

Szeretettel köszöntöm Önt Zalaszentiván honlapján, községünk valamennyi polgára nevében. Nagy örömmel tölt el, hogy a világhálón való barangolása közben megtekinti községünk internetes oldalát. Bízom benne, hogy kellemes perceket szerzünk Önnek, és mindemellett sok hasznos információt nyújtunk Zalaszentivánról.

Honlapunkon megismerheti történelmünket és az eddig végzett munkánk eredményeit. Bízom benne, hogy a világhálón látottak felkeltik érdeklődését és személyesen is, ellátogat községünkbe, megtekinti nevezetességeinket, illetve részt vesz településünk színvonalas rendezvényeinek valamelyikén.

A zalaszentivániak kedves, vendégszerető emberek, ezért a nálunk megforduló vendégek jól érzik magukat és számos élménnyel gazdagabban búcsúznak tőlünk.

Reméljük, a megújult portál minden látogatónk megelégedésére szolgál majd. Szeretnénk az Internet által kínált lehetőségeket a jövőben is kihasználni arra, hogy Önök nagyobb mértékű betekintést kapjanak az Önkormányzat munkájába, és a hivatali ügyeiket könnyebben, hatékonyabban intézhessék.

Tovább

Baráti üdvözlettel:
Dormán Miklós
polgármester

 

Híreink

2022.03.28.

Helyi építési szabályzat módosítása – Lakossági fórum 2022.04.07.

2022.02.08.

Épül a kerékpárút

ÉPÜL A BELVÁROS ÉS ZALASZENTIVÁN KÖZÖTTI KERÉKPÁRÚT IS Sajtótájékoztatón mutatta be a Mindszenty tér és Zalaszentiván között épülő újabb kerékpárutat Balaicz Zoltán polgármester, Vigh László országgyűlési […]
 

Történelmünk

Fekvése

Zalaegerszegtől 7,5 kilométerre északkeletre, Zala megye északi részén található, a Zala folyó és a Sárvíz bal partján. A település északról Zalaszentlőrinccel, északnyugatról Egervárral, délről Pethőhenyével, délnyugatról Zalaegerszeg-Pózvával, keletről Kemendollárral, délkeletről Alibánfával határos. Erdők, dombok veszik körül, a Zala völgyében fekszik. Sűrű autóbusz-összeköttetésben áll a megyeszékhellyel, a településen vezet végig a Zalaegerszegtől Sümegig vezető főút. A falu rendelkezik vasútállomással, itt találkozik a Szombathely–Nagykanizsa- és Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonal.

Története

Nevét Keresztelő Szent Jánosról, a falu templomának védőszentjéről kapta. Az Iván feltehetőleg a János név délszláv változata, vagy a latin Johannes név hangtani változásokkal létrejött változata. Első írásos említése 1335-ből való, azonban egy 1292-es oklevél Ollárról és a Keresztelő Szent János egyházához vezető nagy útról tesz említést. Tehát a falu már jóval korábban létezett. Egy időben a szentgotthárdi apátság birtoka volt. Átfutva a Zalaegerszegtől északkeltre 7 km-re elterülő Zalaszentiván történetét felölelő több ezer év tárgyi és 715 év írásos emlékeit, érdekes momentumok tárulnak a szemünk elé. Meghatározó a kedvező természetföldrajzi elhelyezkedés – a Zala és a Sárvíz összefolyása, két dombvonulat találkozása –, ami az ember letelepedésének egyik legfontosabb feltétele volt. A környék egykori stratégiai jelentőségére a bronzkori földvár utal, aminek nyomai ma is láthatók a Kisfaludi-hegyen és amit rövid időre a honfoglaló magyarság is birtokba vett.

Már egy 1292-ből származó oklevélben találunk utalást a település templomára, így ezt joggal tarthatjuk az első írásos emléknek. Magát a „Zenthywan” helységnevet, bizonyosan a mai Zalaszentivánra vonatkozóan, egy 1410-es forrásban olvashatjuk először. Akkoriban minden valószínűség szerint egyházi birtok, a szentgotthárdi apátság birtoka volt. A középkorban, kora újkorban a község mai területén még két másik falu is létezett: Kisfalud és Nagyfalud. Utóbbit az Egervári-család Fancsika nevű birtokával, pontosabban annak egy később leválasztott részével azonosíthatjuk. A későbbi századokban itt épült ki a szűkebb környéken élők életében fontos szerepet betöltő majorság. A két települést 1882-ben csatolták Szentivánhoz. A 16-17. században a környéket a török és a mindenkori magyar földesúr is sanyargatta, hiszen az a kettős adóztatás sávjában feküdt. Szentiván üzleti manipulációk, zálogügyletek tárgya, majd az 1700-as évek elején végleg magánföldesúri tulajdonba került. A Batthyányiak, a Széchényiek, a Festeticsek váltogatták egymást, míg az 1770-es évek közepén véglegesen az utóbbiaké lett. A 18. század elején csökkenő adóterhek segítették a károk kiheverését, a falu újranépesítését. A század közepén aztán már láthatjuk a növekvő terhek eredményeként megszaporodó panaszokat, majd a nyílt lázadást, amikor a falu lakossága 1766-ban az észak-zalai Festetics-birtokokon elégedetlenkedő és mozgolódó parasztok közé állt. Megnyugtató eredményt az úrbérrendezés sem hozott.

A 19. század közepén végrehajtott jobbágyfelszabadítás, tagosítás az itt élők többségének kisméretű földeket juttatott. Az egyetlen nagyobb birtoktest – a Festeticsek nagyfaludi allodiális földjei és a majorság – hamarosan gazdát cserélt. Először a Szűcs család bérelte, majd a 19. század elején Radó Lajos és Kálmán vásárolta meg. Ezt a második világháború után államosították és megszervezték rajta a termelőszövetkezetet. A 19. század nagy újdonsága a vasút volt. A Déli Vasút 1865-ben nyitotta meg Sopron-Nagykanizsa vonalát, ami Szentivánon is áthaladt. Elkészült az első állomás, ami elsősorban a Zalaegerszeg felé lebonyolított forgalmának köszönhette jelentőségét. 1890-ben megépült az Ukk-Csáktornya helyiérdekű vasútvonal, ami szintén itt haladt át. Ennek állomása és rövid ideig működő fűtőháza Kisfaludpusztán üzemelt. A két állomást egy deltavágány kötötte össze. A forgalomra a trianoni döntés mért csapást. A vasútvonalak állami kezelésbe vétele után várható volt a zalaszentiváni elágazás racionalizálása. Így épült meg a mai vasútállomás és alakultak át a vonalak a ma látható módon. Szintén a 19. században kapott először közigazgatási funkciót a falu, amikor jegyzőség székhelye lett. Ez a szerep a múlt század folyamán erősödött – körjegyzőség, közös tanács, stb. – és mind a mai napig megmaradt.

A lélekszám az 1960-as évek közepe táján elérte az 1000 főt, ami ekörül mozog azóta is. Korábban a csökkenéseket háborúk, kisebb járványok, valamint az egzisztencia elvesztésének félelme miatti elköltözések idéztek elő, de ezek a 20. század második felére már nem voltak jellemzők. Az emberveszteségen kívül súlyos anyagi károkat is hozott a második világháború, hiszen Zalaszentivánon harcok folytak az orosz csapatok érkezésekor. A szörnyűségeket újjáépítés követte, majd a kommunista hatalomátvétel és a Rákosi diktatúra, aminek a közigazgatási-, gazdasági-, társadalmi- és kulturális életet átalakító lépései Zalaszentivánon is mind nyomon követhetők. Az 1950-es, 1960-as években vált jellemzővé, hogy a faluból mind többen jártak be a zalaegerszegi gyárakba, üzemekbe dolgozni. A falu jellege átalakult. Megjelentek a szabvány „kockaházak”, az infrastruktúra fejlődését az aszfaltos utak, a kiépített vezetékes ivóvízhálózat mutatta, de volt már körzeti orvos, óvoda is a faluban. A lélekszám növekedésével nőtt a belterület. Előbb a „Malompástján”, majd az „Újtelepen” jelentek meg újabb és újabb épületek. Fontos szerepet játszott és játszik ma is a falu életében a vallás. A Keresztelő Szent János tiszteletére emelt templomot már a legelső Szentivánra vonatkozó írott forrásban megemlítették. A település neve is innen ered. Néhány plébánosának nevét a középkorból, kora újkorból is ismerjük. A templomot a török időkben elpusztították, s csak a 18. század közepe táján hozták rendbe.

A 20. század elején az épület kicsinek, állapota pedig aggasztónak bizonyult, így 1921-ben lebontották. Helyén építették fel a ma is látható épületet, amit az utóbbi időben újítottak fel. Környéke folyamatosan szépül. 1761-ben újraalapították a szentiváni plébániát. Ekkortól maradtak fenn az anyakönyvek, amiket gondosan vezettek. Az újraszentelés utáni plébánosok neveit, tevékenységét jól ismerjük. Róluk – ahogy a 16. századi plébánosról is – elmondhatjuk, hogy általában tanult, művelt emberek voltak, akik olyan nehéz időkben is, mint például az 1950-es, 1960-as évek, tenni, az embereket összefogni, építeni, jobbítani akartak. Ennek köszönhető, hogy a szentivániak nagy tisztelettel viseltettek, viseltetnek irántuk. A plébánosoknak fontos szerepe volt a helyi iskola irányításában, hiszen az egyházi keretek között működött a 18. század közepétől. A szentiváni intézménybe eleinte több község gyerekei jártak, ami miatt időről időre túlzsúfolttá vált. Ezt előbb a pethőhenyei, utóbb a pózvai iskola megnyitása mérsékelt.

Szentivánon 1935-ben új épületbe költözhettek a gyerekek és a nevelők, de azt a háborús időkben megrongálták. Az államosítás után körzetesítéssel ismét túltelítettek lettek az osztálytermek. 1964-ben nyílt meg a felső „Új”-iskola, amivel kulturáltabb körülmények között végezhette már a munkáját a gyerekszám növekedésével párhuzamosan bővülő tanári kar. A rendszerváltozás óta gyorsabb ütemben fejlődik a falu. A Községi Önkormányzat élén 1990-től Bödör József polgármester állt, akit 2006-ban Dormán Miklós Alfonz váltott a székben. Napjainkban Zalaszentiván mellett Alibánfa, Kiskutas, Nagykutas és Zalaszentlőrinc tartozik a körjegyzőség alá. Kiépült a falu gáz-, szennyvíz- és kábeltévé-hálózata. Több szép szoborral gazdagodtak a közterek. A járdák, utak állapota javult. Az utóbbi pár évben megfigyelhető, hogy egyre több megyeszékhelyi család is szívesen választja lakóhelyének a Zala-folyó és a Sárvíz-patak találkozásánál, a dombok ölelésében elterülő falut, Zalaszentivánt.

Tovább
 

Térkép

 

Programok

Feltöltés alatt...

 

Hibabejelentés

Szechenyi
gdpr-image
A felhasználói élmény fokozása és a weboldal látogatói igények mentén történő továbbfejlesztése érdekében e cookie-k statisztikai információkat gyűjtenek.
Skip to content